A szerző már többször idézett könyvének (1983) nagyobbik része világgazdasági folyamatokat vizsgál. A jelen poszt címében megjelölt témáról azt írja, hogy az állami valutapolitika felértékelő vagy leértékelő manőverei taktikai jellegűek, korlátos ideig hatnak a gazdasági tevékenység ösztönzésére, a belföldi árakra.

Ennek ellenére, az árfolyamváltozások befolyásolják a kereskedelmi áramlások irányát és a fizetési mérlegek helyzetét. „A fizetési mérleg tartós tendenciáit azonban a gazdasági versenyképesség alaptényezői határozzák meg”. Az offenzív árfolyam-politika időnként előtérbe kerül, de „nem a valuta leértékelése a fő eszköze a versenyképesség megteremtésének. Sőt...a felülértékelt valuta is fokozhatja a versenyképességet.” „1975-1979 között például az NSZK, Svájc és néhány más ország belső valutában számolt fajlagos anyagköltségei alig nőttek; leértékelődő dollárban fizettek az importért, mindez növelte az exportérdekeltséget.” (Forrás: "Szocialista gazdaság a változások korában" 72-73 old.)

Ha a szöveg utolsó mondatában a dollárt euróval helyettesítjük, akkor képet alkothatunk a svájci jegybank legutóbbi lépésének mozgató rugóiról.