Az újonnan elfogadott alaptörvénybe meghatározás nélkül került bele. Miközben minden további jogszabálynak hozzá kell igazodnia, vagyis olyasmihez, amiről a magyar közvélemény mit sem tud. Én már régen vázlatosan megírtam, hogy miről van szó. Most a Velencei Bizottság képviselője elmondta azt, amiről magyar partnerei tájékoztatták. (M.N. 05.19. „Fundamentális változások”) Ezen a hátsó kapun keresztül a közönség is megtudhatja, mit fogadtak el a képviselői.
A magyarázat a sarkalatos törvény – korábbi, nem mai – fogalmával kezdődik. Az 1790-es évektől így nevezték a történeti alkotmányt: a legfontosabb jogszabályok összességét. Ide tartozott: „a vérszerződés , az Aranybulla, a mindenkori koronázási eskü, a hitlevél, a bécsi és a linzi béke, a Pragmatica Sanctio, az 1791-es törvények, valamint a vallásszabadságról és a nyelvről szóló szabályok. Idesorolták a Hármaskönyvet, az 1848-as és a kiegyezési törvényeket is.” Megjelölésére a talptörvény, sarktörvény, vagy alapos törvény elnevezést is ajánlották.
A mai jognyelv nem ezt, hanem a kétharmados törvényeket nevezi sarkalatosnak. A poszt témája szempontjából viszont fontosabb, hogy a fent körülírt normahalmazt vezető közjogászaink és társadalomkutatóink feudális alkotmánynak tekintik. Még fontosabb, hogy ez a „történeti alkotmány” felülírja az összes többi alkotmányos tétel alkalmazását az új alaptörvény szerint. Nem biztos, hogy a képviselők többsége tisztában volt vele, hogy mit is fogad el. Ha tudták, annál rosszabb.
