A napokban egy kommenthez előkotortam az Aforizmákat, mert én is kedvet kaptam Nietzschéhez. Tovább olvastam és meglepetésemre, ismerős mondatok ütötték meg virtuális fülemet. Bizonyos építő kövekről... De miért is volt bennem az olvastam már („dézsálü”) érzése?
Halványan derengett valahonnan a bátorító és egyben visszatartó üzenet, kb. imígyen: „átvehetjük nagy gondolkodók fogalmait, anélkül, hogy betemetnénk magunkat egy merev rendszerbe”. Helyeseltem, hogy ugyanaz az egyébként általam gyakran olvasott szerző egy bölcseletről közölte: sok eszméjét magamba zárom, de nem hagyom, hogy az ő rendszere, vagy bármilyen más rendszer engem zárjon magába.
Ott esett le a húszforintos, amikor megláttam megint csak ugyanannak a bloggernek egy korábbi megjegyzését: egyik filozófusnak sem az alaprendszere maradandó, hanem gondolati építőkövei, blokkjai. http://href.hu/x/aqvy
Nietzsche szövege pedig ez:
„A filozófusok tévedése. A filozófus azt hiszi, hogy filozófiájának értéke az egészben, az építményben van: az utókor ellenben a kőben találja meg, a mellyel épített és a mellyel ettől fogva még gyakran és jobbat lehet építeni: tehát abban, hogy az az épület szétrombolható és még mindig van értéke mint építő-anyagnak.”Ki loppintott kitől?
