A neopogány nézetek hangadó képviselőit még az ág is húzza. Számos dorgáló állásfoglalás után most az Új Ember közölte Jelenits István piarista tanár cikket az ősmagyar szinkrétizmus veszélyeiről. A Heti Válasz legutóbbi száma „Bálványrombolás” címmel hozza a cikk alapján készült interjút.
A táltos szerelésben is feltűnt sebész állítólagos „inkvizíciós félelmeiről” az interjú megállapítja, hogy azok az illető fogalmazásának pontatlanságából adódnak. A püspökkari állásfoglalás iránti alaptalan bizalmatlanságot gerjesztik, (mások is, teszem hozzá, méghozzá ismerős világhálós tereken nagy frekvenciával kommentelők.)
Jézus pártus származásáról szóló képzelgéseket, Badiny Jós Ferenc „ kutató” elmélkedéseit is megsemmisítő bírálatban részesíti, mondván: bennük „rettenetesen sok ostobaságot ,,sőt hamisítást találtam.” Mindez egybevág a történetkutatás korszerű eredményeivel.
„A dilettáns bölcsködések nemcsak az őstörténelmet kutatókra, hanem a nyelvrokonokat (képzettség nélkül) keresőkre is jellemzőek” -mondja a nyelvészetben is otthonos professzor.
A táltoshit felmelegítői nemcsak vegyíteni próbálják az ellentétes hitelveket, hanem új vallást építenek.
A dicsőnek gondolt ősök kereséséről: „ Ez a nemzeti patológia egyik jele”, és ugyanaz van mögötte, mint a románok dákoromán elmélete mögött. Kis nemzetek kudarcélményeikből vélt múltjuk nagyságában keresnek vigaszt. A magyar társadalomnak „nagyon rossz lenne, ha egy elképzelt múlttal vigasztalná magát.” A magyarság vállalásához hozzátartozik más nyelvek és kultúrák megismerése. De legalábbis nem gondoljuk azt, hogy mindenkinél ősibbek, kiemelkedőbbek vagyunk, mondotta Jelenits István.
