Rendes ember volt. A tények tiszteletére nevelt és erre mutatott példát.
A tényeket nem elszigetelten, hanem valósághû együttesükben mutatta be.
Leszámolt a negatív elõítéletekkel. Nem terjesztett illúzziókat a magyar történelemrõl. Elkülönült a sarlatán tudálékosoktól, akármelyik oldalon is tüntek fel. A legmodernebb nemzetközi kutatási módszereket alkalmazta. Szellemtörténeti irányzata miatt 1949-ben megfosztották professzori állásától. 1956-os tevékenysége miatt három évig börtönben tartották (1957-1960).
A hetvenes évektõl újra kiemelkedõ aktivitással mûveli a magyar történelemírást.Annak forrásairól írt három kötetes Bevezetése hosszú idõkre alapmû marad. 1982-tõl az MTA levelezõ tagja,1985-tõl rendes tagja. Nemzetközileg elismert történész akadémikusaink mai nemzedéke az õ tanítványa is. Megvédte õket, amikor kellett. És megvédte a primitívektől az Akadémiát, amikor a rendszerváltás után, annak elnökeként tevékenykedett.
Aki romantikus álmodozások helyett pontos ismeretekre törekszik, olvassa el Kosáry és a hozzá hasonló komoly történészek munkáit.
